Az Olvasóhoz

Honlapot nekem? – csodálkoztam, no, de mire is? –  válaszoltam a kedvesen megkínáló barátomnak. Eszedbe ne jusson! – óvott másvalaki, rengeteg munkát ad. Folyamatosan foglalkozni kell vele, csak időfecsérlés az egész. Töprengésem közben megszelídültem a honlap iránt, érveket soroltam magamnak mellette…

Tele a dolgozószobám iskolai emlékekkel:  gyerekrajzok, amelyekért mindig rajongtam, sok száz kép, mindegyiknek örülök, szívesen kitapétáznék velük itthon, hogy mindig lássam őket. Minden tanítványomra emlékszem, tudom a nevüket, azonnal beszédbe tudok elegyedni velük, ha a képekre nézek.

Megvan mind a tizenkét osztályom névsora amelyek közül csak egyet nem sikerült négy évig vezetnem, iskolaszerkezet változása miatt. Csak a később érkezettek, a máshová költözött tanítványok miatt van egyszer-egyszer kereső gondom, amely gondomat az osztálytársak mindig megoldják. Az osztályképek itt sorakoznak borítékokba, dobozokba csomagolva. 

Az iwiw jó dolog. Hogy örültem, amikor megtudtam, hogy Szabó Márton tanítványom hívta életre! Közvetítésével sokakkal közülük írtunk, üzentünk, kívántunk jót  már egymásnak. Több találkozó rendezésekor  szedte elő már villámpostás-gyorsasággal a hiányzóinkat. Sok szép útról kaptam beszámolót, bármikor újranézhetem az esküvőket. A volt gyerekek gyerekeire rábukkanni az igazi nagy öröm! Kedves történeteket mesélhetnék erről, örömöseket meg  könnyeztetőeket is, természetesen. Szomorú hírek is értek fiatalon eltávozott tanítványokról, amelyeket nehezen dolgozunk fel a lelkünkben, az együtt emlékezés segít ebben mindnyájunk számára.

Többször meglepődtem olyankor, amikor régi eseményeket hoztam elő az illető osztály életéből némelyik régebbi tanítvány  előtt, mert sok mindenre nem emlékeztek abból, amit tetemes munkával eléjük vittem, szeretettel megszerveztem számukra, és amely eseményben mindnyájan jól éltünk. Ez az éppen továbblépőknél ugyanúgy előfordul, mint a régebbi tanítványoknál. Aztán rájöttem, hogy ha időnként összeterelgetem őket, a „kollektív bölcsesség”  összeférceli, megfoltozza, újra kerek egésszé formálja  a történeteket, amelyekhez aztán kivétel nélkül mindnyájan hozzájárulnak egy–egy érdekes részlettel.

Egy honlapon pedig minden elfér azok közül, amelyeket most felsoroltam. Persze csak szépen sorjában kerülhetnek fel, ahogy időm és az ebben segítő kedves tanítványaim – mindenekelőtt Bábiczki Andrea és Kiss Bori - ideje engedi.  Az írások, képek, emlékek, egyebek összeszedése, rendezése, szerkesztése során hibázhatok, hibázhatunk is, ha bármi ilyet észrevesz a kedves olvasó, kérem, kattintson, és üzenjen. De ne csak akkor, ha javítani, kiegészíteni valót talál, hanem akkor is, ha véleményét, ötleteit szeretné megosztani velem, velünk.