Iskolapélda III. rész

Mivel is keltheti fel a figyelmet egy 1980-as dokumentumfilm? Hogy lehet az, hogy egy I. kerületi Filmklub és az ELTE Tanítóképző Intézete is műsorára veszi, nagyszámú hallgatóság előtt vetíti, majd a hogyan? és miért? kérdések mentén a képsor körülményeit vizsgálgatja. Péterffy András, az Iskolapélda című film rendezője szólal meg először, majd a főszereplő, Winkler Márta, az akkor negyedikes osztály tanítója, ismerteti a történéseket. Felnőtt tanítványai közül jelen vannak néhányan, és ők is bekapcsolódnak a film eseményeinek életre keltésébe.

Ezek után a film utóélete kerül szóba. Budapesten meghosszabbított ideig játszotta az akkori Híradó Mozi, a tanító pedig meghívásra, országszerte bemutathatta azt iskolákban és művelődési házakban.

Tízéves küzdelem volt a folytatás. Részletek helyett a lényeget: egy intézmény, a Kincskereső Iskolamegvalósulását említjük meg. Megalkotója „műhely”-nek nevezi legszívesebben, ahol a gyerek és tanítója együtt munkálkodik az erkölcsi- és közösségi szabályok megérlelődésén; ahol a tanulók adottságaiknak megfelelően sajátíthatják el a humán és természettudományos alapismereteket, a művészeti tárgyak (az ének-zene, vizuális nevelés), valamint a mozgáskultúra sajátos követelményeit.

Hogy hogyan? Erre keresi a választ az Iskolapélda című dokumentumfilm is.

1. rész »