Ünnepek a Kincskereső Iskolában


 Számtalan példám van arra, hogy a gyerekek életében milyen fontos és nagy dolgok a rítusok, amelyekben mozgalmas, szép események zajlanak időnként körülöttük. Saját gyerekkoromból kell az elsőket előtalálnom, mert  bennem is kisgyerek koromban rögzült az igény a rítusok iránt.  Ma is él a szép várakozások, izgalmak emléke bennem, amelyek erős késztetéssé váltak később abban, hogy hasonlóképpen szerezzek  örömet  a velem élő gyerekeknek. Aztán már az ő lendületük, kívánságuk volt a hajtóerő,  jól éreztük magunkat a kedves alkalmak mindegyikében.

 

Nem hiába mondjuk el sokan nagyon sokszor, hogy a család az igazi bölcsője a gyerekek színes, mozgalmas életének, amelyben a természetesen sorjázó események teremtenek meg sokféle olyan élethelyzetet, hogy ránk rakódik belőlük sok élmény, emberi, lelki gazdagság. Ezek aztán  mélyen elraktározódnak  bennünk, arra várnak, hogy a személyiségünk alakulása közben rátaláljunk és  részleteire bontogatva építkezzünk belőlük a mi elképzeléseink, vágyaink szerint.

 

Ennek a szerencsés folyamatnak előidézője és fenntartója legtöbbször az anya, aki a gyerekek adottságait, irányultságait  a kezdetektől fogva közelről látja, érzi és mindig az adott helyzetnek megfelelően válaszol szavaival, arckifejezésével, mozdulataival, egész valójával. Az életünkben nagyon fontos az a személy, aki az alapok lerakásában tudatos, aki a család tagjait helyzetbe hozza, saját lelki tartalmaival üzeneteket formál, és várja a visszhangot is azokra. A válaszok keltik aztán az anya további próbálkozásait, ahogy  a tennivalókat osztogatja, személyessé teszi őket, teret formál a számukra és hamarosan már csak azt segíti, hogy a mintául adott cselekvési formák önállóan is képesek legyenek működni.

 

Nagyon szerencsés  helyzet az,  és méltán eredményes, ha a szülőpáros összehangolódva tudja kelteni maga körül azt a légkört, amelyben a mozgalmas és tevékeny élet kibontakozik  a gyerekek számára. A szülőkön kívül a családtagok,  a nagyszülők és a hozzátartozóik is bővítik azt a kört, akik között színes személyiségű, jó humorú érdekes karakterű vagy még sok más tulajdonságú ember vonja magára figyelmünket. Valami megtetszik bennük és megpróbálkozunk utánzásukkal is  hasonlóvá válni hozzájuk. Ilyen megtalált emberi vonásokból keressük meg fiatal korunkban a nekünk tetszőt, ezekből építjük föl fokról fokra a saját egyéniségünket.

 

A kisgyerekkori élmények meghatározóak   az egyén életvitelét, életstílusát érintő törekvéseiben nemcsak pozitív, hanem negatív irányban is. Comenius nagy jelentőséget tulajdonított az iskolás korúak iskolai életében a természetes folyamatoknak, amelyeknek  a következményei  természetesek lesznek a tanulásban is  őszerinte. Az otthoni és az  iskolai természetes folyamatok folytatásai lehetnek  egymásnak, tehát ha szemléletükben, erkölcsi tartalmukban kapcsolódnak egymáshoz,  így sokszorosan hatásosak lehetnek.  Egy  osztálynyi gyerekcsoportban, ha több családból  érkeznek gyerekek begyakorolt mintákkal,  fogékonysággal, az igen nagy segítség a nevelő kezében az egész közösség nevelése szempontjából. Évek során a gondos nevelők szokásrenddé erősíthetik mindezeket a folyamatokat a  gyerekekben, ami a további életükben  óriási segítséget jelent. A többgyerekes családoktól érkezik általában ez a  jó hatás, amely minőségi változást eredményezhet az iskolai közösségekben. A nagyobb családok számának növekedéséért már emiatt is mindenféle segítséget meg kellene adni.

 

 AZ  ÉVNYITÓT   ÜNNEPI  RANGRA  EMELHETJÜK

 Mi mindent üzenhetünk a nyárból kicsit vontatottan kijutó gyerekseregnek egy tartalmas, kedves évnyitó ünnepséggel?

 Az első találkozás mindig nagyon fontos, mert meghatározhatja a jó folytatást. A sokféle első találkozás között is rangos helyet foglal el az iskolai évnyitó, amikor  a sok gyerek még nagyon  a nyárban él, a gond nélküli játéktól,  utazástól, lubickolástól, a kötetlen időtöltéstől nehezen szakad el. Valamilyen furfanggal   mégiscsak  befolyásolhatjuk  a gyerekhadnak  nagyon  csapongó kedvét. Egy egész tantestület látott hozzá minden évben, hogy a hatosztályos iskola minden osztályát egy olyan ünnepi játékkal fogadja, amely képes arra, hogy  minden gyerek érdeklődését oda vonzza. Mindenképpen lelkes fogadtatást kívántunk elérni.

1988-ban a Kincskereső Iskola alapítása évében legelső ilyen előkészületkor én javasoltam a dalokat, verseket, zenedarabokat, hiszen sok ehhez hasonló iskolai ünnep összeállítása volt már a hátam mögött. Aztán a lelkesedést átvették a kollégáim, és a következő években már többen keresgéltek a nyári szünetben is. Mesék, népdalok, népjátékok, versek, többszólamú dalok jöttek szóba. A zenében adott volt a közös furulyázás számunkra,  de egy-egy szóló hangszeres nevelő is hajlandó volt ilyenkor kísérésre, zenei aláfestésre.

Gyöngyszemeket gyűjtöttünk tehát közösen. E munka közben az egész tantestület jól járt, minket  is összehozott az utolsó nyári hét mindennapos  együtt tanulása, a dalok, zenedarabok, dramatikus játékok próbája. Természetesen az eszközök előállítása is a közös dolgunk volt. Nagyszerű pillanatoknak örültünk, amikor egy pamutcsomóból egy  kedves kis puli formálódott, a többi báb is színesen, kedvesen teremtődött meg.

Sikeres volt az játékforma is, amikor  a tanárok személyesen játszották a mesét.  A királyfit mindössze egy korona jelezte a fiatal tanító fején,   a juhász egy kalapot  kapott és esetleg bajuszt festettünk a  megszemélyesítőjére. Szerényebb öltözék mutatta meg a szegény lányt, előkelőbb, csillogóbb volt a gazdag úri házból való lányka ruhája. A szövegek megtanulása volt a nehezebb dolgunk, a próbák, a varrogatások, festések vidámsága közben  fokról fokra hangolódtunk rá mi felnőttek is a tanév kezdésére.

A leggyöngédebben az először iskolába lépő elsősök köszöntésére készültünk.  Az őket váró tanító dolga volt mindig  kedvére való mesét találni, amellyel fogadja is a gyerekeket, mert  aztán az első meghitt napokat is eköré szervezi majd. Természetesen gondoltunk arra is, hogy  minden korosztályunk számára élvezhető  legyen az összeállításunk,  a legkisebbek és a  hatodikba lépők is találjanak nekik való csemegét.   Amikor  sikerült  az összegyűlt halmazból a kedvünkre valókat kiemelnünk, azt latolgattuk, melyik szerep kire illik leginkább. Ezután  a szerepeket összeolvastuk, majd pedig közösen kitaláltuk a megjelenítését. Az eszközök összegyűjtése,  megalkotása a következőfázis, amelyben mindenki azt a tennivalót választja, amelyik neki a legmegfelelőbb.

A kiválasztott énekeket énektanárnő veszi kézbe, a kottákról gyorsan felzendül a többszólamú dal is.  Aztán a  próbákon a mozgással kell  összehozni a hangzó részeket, ha bábokkal mesélünk, azok mozgatását  kell begyakorolni, összeérlelni a jeleneteket.  Mindez ugyanazon a négy napon zajlik, amely időben az iskolánk fogadó kész állapotát is meg  kell teremtenünk. A lelkesedésünk és a jó hangulatú együttes munkánk már huszonkét alkalommal hozott sikert számunkra, a szülők és a gyerekek mindig kíváncsian várták,  szeretettel fogadták  és ők is az ünnepek közé sorolták  az évnyitónkat.

Néhány műsor címét is megemlítem, mert úgy lesz elképzelhető,  ami egy –egy évnyitón történik.  Például a Füstös gubás legény című népdal, amelynél énekeltük és közben játszottuk is a dalba foglalt eseményeket, mely események hasonlóak a gyerekek által jól ismert   Egyszer egy királyfi  népdal történetére. A szép szövegű és gyönyörű dallamú  csángó változatért nagyon lelkesedtek a a gyerekek. 

A „Fejőnóta” játéka azért volt kedves, mert minden tanárnak, férfinak és nőnek egyaránt  jutott szerep benne. Móra Ferenc A nagyhatalmú  sündisznócska meséjéhez nemcsak a sündisznót, de egy sorozat kedves állatszereplőt alkottunk. A  bábbal játszott darabokat nagyon kedveli minden korosztály. . Nagy Katalin Madáriskola című mesejátékában a  nagyalakú madárijesztő mellett a többi ember és állatfigura nagy alakban, nyeles keménypapír bábokkal, udvari rendezésben volt nagyon sikeres. A Gomba mese  szintén kedves állatfigurákkal jelenik meg, és különlegesen szellemesen utánozható az esőben gyorsan növekedő gomba különböző méretű esernyőkkel. A mese első jelenetében egy  apró gyerekernyő, és minden további jelenetben egy számmal nagyobb ernyő alá bújnak az állatok. Az  óriás férfi ernyő az utolsó jelenethez érve bizonyítja, hogy növekedésével a gomba egy sereg kis állatnak nyújtott védelmet a zuhogó eső elől.

A molnár, a fia, meg a szamár jól ismert népmese ugyancsak hatásos előadásban került elő a 2004-es évnyitón az iskolánkban. Szellemes ötlettel a szamarat  a testnevelő tanárnő kerékpárja képviselte.

Szokássá vált, hogy a gyerekek a nekik legjobban tetsző műsorszámot bemutatják dramatikus játékkal a saját osztályukban az első napokban. Szívesen vesszük, ha több napig kérik a lejátszott mese  ismétlését a gyerekek, egyrészt mert igazolja, hogy kedves volt számukra az évnyitó, másrészt azért, mert újabb és újabb ötletekkel  kívánják megjeleníteni, magukra illeszteni. Ez is nagyon értékes mozzanata az életünknek.

 Általában a mese illusztrációs rajzait szívesen készítik el a gyerekek. Ennél a legutóbbinál, a  molnár és fia meséjénél  érdekelt, hogy miképpen jelenik meg a szamár a rajzaikon. Alig akadt gyerek a 26 közül, aki nem szamarat, hanem kerékpárt rajzolt.

Három alkalommal tárgykörként  választottam az évnyitó műsorához az azon a nyáron tett utamat. Ilyenkor az illető ország- például bulgáriai, romániai, finnországi  és  ausztriai eseményeket meséltem el és az adott  ország dalait, zenéit  tanultuk meg hozzá.

 Az elsősök kincskeresővé avatása a záró eseménye az évnyitónak. Weöres Sándor Bóbita című versét  azért szemeltük ki erre az alkalomra, mert a költő e versében remekül összefoglalta a kisgyerek tevékenységeit : táncol, játszik, épít és álmos lesz. Az óvodából iskolába megérkezett gyerekekkel együtt énekeljük  a   megzenésített  változatát  egy  gitár kíséretével. Ők büszkék ettől, mi felnőttek  mindnyájan meghatódunk. Egy nagy udvari játék, mondókás, szerepes körjáték zárja ezt a kedves együttlétet, miközben az új szülők is közelebb kerülnek az iskola nagyközösségéhez.

 Egy ilyen évnyitó vajon milyen üzeneteket foglal magába a gyerekek számára?

Azt például, hogy :

-  ajándékként, szeretettel szánják a gyerekeknek a tanítóik,

- hogy fontos számukra az, hogy miképpen fogadják őket első nap az iskolában

-hogy tanulással ösztönzik tanulásra a tanítványaikat kedvkeltéssel, jó   hangulatban.

Szomorúan tapasztalom néhány éve, hogy egyre jobban terjed egy új tanévkezdő  szokás. A gyerekek egyenesen az osztályba mennek, és asztalukhoz ülve meghallgatják hangszórón keresztül az igazgató hivatalosan hangzó, leginkább közlésekre hagyatkozó megnyitó beszédét. Panaszkodunk,  hogy személytelenedik a világunk, közben pedig  hagyományos rítusokat eltörölve lemondunk egy olyan alkalomról, amelyben a tanulás az iskola tiszteletét ápolhatnánk a gyerekeinkben.

 A második ünnepi alkalom szeptember 29-én a SZÜRETI BÁL, ez az név már  eleve vidámságot ígér. Izgalmas, nagy várakozást keltő jó dolog a gyerekek számára, annál is inkább, mert  az a szabály, hogy mindenegyes tanulócsoport egy teljesen új játékkal, dallal vagy tánccal léphet be. A felsős két osztály dramatizálva, apró jelenetekbe foglalva  hozza  elő  a választott népköltést vagy irodalmi művet.

Titokban készül rá minden osztály. A titkolózást azért  bevonjuk be gyakran a játékainkba, mert teljesebbé, izgalmasabbá teszi a várakozást, mert előre felkelti a gyerekek kedvét az elkövetkező ünnep iránt. Vajon ki találja meg közülük a legérdekesebbet, a leginkább eltanulandó játékot. Nagy érdeme ennek a rítusnak, hogy gazdagodik vele az iskola játék-mintatára.

A szeptember vége az udvari játékra nagyon alkalmas. A fákra hosszan szőlőlugast kötünk fel, ahol zord csőszök jelennek meg  nagy bajusszal, kalapban, kezükben bot, mindegyikük szülő. A szőlőlopás a csőszök figyelmeztetésével kezdődik  A kállói szőlőbe és a Lipem, lopom a szőlőt kezdetű népdalokkal és játékaikkal. Ezután jelre a lugashoz szaladnak és lopkodnak nagy elővigyázatossággal, hogy a csőszök el ne csípjék őket, mert az bizony zsetonok elvesztésével  jár. Az pedig nagy kár, mert a legtöbb szőlőt megszerző csoport, aki emellett kevés számú zsetont vesztett,  nyeri el a legfinomabb süteményes tálat, amelyet délutáni órákban a gyerekcsoportok valamelyik nevelőjükkel készítettek el. Zsűri sorolja rendbe finomságuk szerint a süteményes tálakat. A szülők közül népzenei hangszeren játszó apa szívesen és többször kapcsolódott hozzánk, aki az együttes nagy táncok idején is szívesen közreműködött. Sajátos és igen kedves hangulatot kölcsönöz vele számunkra. Egy alkalommal egy apa jött oda hozzám a következőkkel: Kétszáz körül van most az  itt tartózkodók száma, mindegyik mosolyog, jól érzi magát. Gondolok-e én arra, mit is jelent ez valójában? Igen, a szándék itt is tetten érhető. A nagy közös mulatásban mindnyájan gazdagodtunk, mi nevelők, a gyerekek és a szülők.

A sorban harmadik ünnepünk a „TERMÉSZET BÚCSÚZTATÓ”, november elsején.

 Október utolsó két hetében a tanulási programjainkban errefelé nézünk már.

Eredetileg egy hirtelen eltávozó apa hozta elő a gondolatot, hogy valamiképpen az elmúlással foglalkozzunk, hiszen a nevelő munkánknak komoly része ez is. Az előkészületben megint az osztályok találékonyságára  építünk. A gyerekek gyűjtőmunkájában verseket, dalokat, zenedarabokat találunk, az osztályfőnök általában az ünnepek gondozója, vele együtt tervezik meg, állítják össze a  műsorukat. Párhuzamosan a technikaórán vagy a szabadidő egy részében gyertyát vagy mécsest készítenek az osztályok, amelyen szintén-  nem bántó elvonulásban-, de titkosan sorakozik fel többféle technika, díszítés, forma.

A színhely változó, a szentendrei erdőszél, a Széchenyi- hegy vagy a Kamara-erdő valamelyik tisztása jön szóba a helykeresés idején, az időjárás szorításában egy közeli liget a XI. kerületben. Hagyomány szerint a két felsős osztály tanulói a felelősei a szép tér kijelölésének. Ők azok is, akik színes avarból egy nagy kört raknak ki, ahová kiérve az osztályok lerakják és meggyújtják gyertyáikat, mécseseiket. Mindig elbűvölnek bennünket az ősz színei, mellettük a gonddal elkészített kézműves munkák, amelyek gyakran enyhébb vetélkedőt is jelentenek a találékonyságban, a kivitel szépségében.

 A szép irodalmi  szemelvények, versek, rövid drámajátékok,  zeneművek következnek ezután. Weöres Sándor verseit elmondva, énekelve a kisebbek hozzák,   Petőfi Sándor és  Radnóti Miklós őszi versei mindnyájunk kedvencei, és ahogy a koruk nő, egyre változatosabb, komolyabb irodalmi művek kerülnek elő keresésük nyomán.  Szépen szárnyalnak  a szabadban a furulyán megszólaltatott apró dalok, majd a  kánonba és végül a több szólamba foglalt remek dallamok.

Egy-egy időszerű esemény is frissíti olykor a Természet búcsúztató  ünnepet. A többéves kinn tartózkodás után Görögországból hazatért lányka görög táncot tanított be, amelyet a 150 kincskereső fürge lábbal el is táncolt a Kamara-erdőben. Szomorú időszerűség is irányított már minket  több alkalommal, amikor  eltávozott szülőre emlékeztünk. Meghitt pillanatok ezek, amelyek ebben az ünnepi megjelenésben belső átélésre nyújtanak alkalmat az iskola minden tanulójának, nevelőjének és a minket szívesen elkísérő, éppen nem dolgozó,  kisszámú szülőnek. 

 A negyedik ünnepet,  a híresen hagyományos ANDRÁS-NAPOT, november 30-án tartjuk.

 Az előző ünnepek folytatása mindenképpen ez a következő ünnep, nemcsak azért, mert az ünnepvárást továbbmélyítették a gyerekekben azok. Még talán azért sem, hogy a gyűjtőmunkában jártasabbak lettek, hanem azért, mert a korábban énekelt dalok, eltáncolt táncok a cselekvő készségüket serkentették, szívesebben, lelkesebben fognak ismét  a gyűjtéshez. Igaz, hogy ez most érdekesebb dolog, mert csujogatásokat  szednek össze, sőt még hozzá is költenek nagy kedvvel, hiszen   a társaikat fogják  tréfásan  csúfolni velük. Méghozzá a lányok a fiúkat, a fiúk a lányokat. Ez ám az igazi mulatság! Hogy a lányok rövid eszűek, sokat beszélnek, nyafogósak, a fiúk meg lusták, buták, csak focizni akarnak, no meg főképpen verekedni.

Először a tornateremben nagy körben játékok zajlanak élő zenére. A Seprű adogató vetélkedőben, ha megáll a zene,  senki kezében nem szabad seprűnek lennie. Aki nem adta tovább elég frissen, annak ki kell állnia a körből. Élvezetes, pergő játék ez, amely akkor válik valóban izgalmassá, amikor már csak néhány, végül pedig csak két gyerek marad benn, szaporán adogatva a seprűt. Rendkívüli az András-napok történetében, az,  hogy  az esetek túlnyomó részében elsős fiúcska vagy kislány a győztes. Kedves, hogy teljes központosítással képesek a nagyobbakat leelőzni.

 A játék után nagy közös tánc következik, szintén élő zenére, amelyet egy felnőtt táncos vezet. Egy kis pihenő utána az említett csujogatásokat  erős hangon továbbítják a szemben álló két nagy csoport  kiabál át egymásnak. Az ez utáni együttes tánc aztán az igazán pergő, amelynek hirtelen vet véget a leoltott lámpa, amely helyett már mécsesek világítanak a tornaterem ablakaiban.

Az utolsó, a legszebb  esemény, amikor az óriási koszorút négy elsős gyerek behozza a terembe, rajta  égő gyertya. Körülfogjuk mindnyájan és szebbnél szebb népdalokat énekelünk. „Feljött már a hajnalcsillag, ébredjenek, kik alusznak. . .”  csalja ismét a könnyet a szemünkbe.

 

Kisebb, de nagyon számon tartott ünnepeink

 A regölést is nagyon kedveltük a gyerekekkel együtt. A LUCA - NAPI mondókáinkkal december 13-án  végigjártuk az iskola minden osztályát, megszólítottuk a tanárokat, a gyerekeket jókívánságainkkal, amelyeket a szép népdalok, regölések közvetítettek.

 A Mikulást apró figyelmességgel jeleztük a gyerekeknek, almát, mandarint, mogyorót csentünk az asztalaikra. Családi ünnepnek tartottuk mindig a karácsonnyal együtt, karácsonyfát sem állítottunk soha. A betlehemes játékot viszont megtartottuk minden évben. A legkedvesebb pásztor párbeszéd mellett népdalokat énekeltünk a karácsonyi dramatikus játékokhoz.

 Február 3-ára, a Balázs napjára  számos regölő mondóka él, szép dallamú énekek, szívesen mondható verssorok.  Március 12-én a Gergely-járás emlékét őrző néprajzi leírásokat találunk gyűjteményekben. Érdekes jelenetekbe foglalható, jó szövegű” iskolába hívogatókat” mondtunk évenként megint csak végigjárva az iskolát, a tanító számára pedig a latin szavak hangzását  utánozó Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak. . . c. dallal  szalonnát, kolbászt, tyúkot, kakast kértünk. Az . . . omne dignum leverendum laude versszakonként ismétlődő ritmusos sorokat különösen szívesen énekelte minden gyerek.

 A FARSANG  az igazán kedvelt ünnep, az ötödik.

Minden okuk megvan a gyerekeknek arra, hogy szeressék. A készülődés kiterjed otthonra és az iskolára egyaránt. Két részből áll, az első felében dramatikus játékok, a másodikban  egy igazi farsangi vásár, ahol vásárfiát vehetnek a látogatók.

Népi játékokat játszottam az iskolában hosszú  éveken keresztül minden alkalommal. A panyolai lakodalmas, a borbélyos, az erdélyi huszáros,  tehén vásárlós, medvés, remek  jelenetekkel tele játékok, amelyeket magunkra alkalmaztunk, kedvünkre bővítettünk, ismert népdalainkkal színesítettünk. Az anyanyelvi tananyagomba illesztettem őket és összekapcsoltuk a vizuális kultúra tantárgy témaköreivel is. A dramatikus játékkal négy nap alatt készen voltam. Továbbterjedni azért nem engedtem a felkészülést, hogy a frissessége, izgalma ne lankadjon, ne unjanak bele a gyerekek.

 A farsangoló népjátékokat mindig megtartottam, a későbbiekben  viszont párba fogtam egyéb dramatikus játékokkal. A gyerekeknek nagyon megtetszett Mosonyi Aliz Boltos mesék című könyve, amely remek humorával, színes élethelyzeteivel megfogott bennünket. Jó szereposztásra törekedtünk, a rövid történeteket hamar megtanulták, ezért  sok idő jutott a jelenetek  finomítására.

Az írónő másik művét, az Illemtant, negyedik osztályban vittük színre, a feldolgozása és  az előadása egyaránt derűsen zajlott, egészen komoly színvonalú farsangunk lett belőle.

Másfél órán keresztül nevetéstől volt hangos a termünk, a szülők felszabadultan kacagtak velünk. Ilyenkor az  a legkellemesebb élmény, hogy a gyerekek a  saját és a társaik  játékában  elmerülve szórakoznak, örülnek, nevetnek végig.

 A farsangunk  második része a vásár. A kézműves munkák  indítása a rajz- és technikaórákon kezdődik, ahol segítségükre vannak a tanáraik, ötleteket, technikákat kínálnak hozzá. A kidolgozás otthon folytatódik titkosan, hiszen egyedi áruk felvitele döntő fontosságú, egyformák nem lehetnek a tárgyak.

„Vásárfiát” terveznek és meg is alkotják őket. Bármilyen anyagból készülhet ez, csak  gonddal formálódjon, figyelmet keltő legyen. Ötletes és  sokféle tárgy teremtődik a gyerekek kezében: agyagból ügyes kis használati tárgyak, ceruzatároló, mécses tartó, madarak és más  állatok etetéséhez aprócska edények, állat és ember figurák. Papírból hajtogatott, színesre kifestett, fonálból szőtt  használati tárgyak, hímzett terítők, könyvjelzők, termésekből faliképek, játékok. Mézeskalács figurák is előtűnnek némelykor, nagy a kereset rájuk is. Teljesen új társasjátékot is kitalálnak, élvezetesen játszhatókat a vásár kedvéért. Ez már igazán  bonyolult és sok fejtörést kívánó áru, komoly értéket képvisel, nagyobb adag süteményre lehet alkudozni a gazdájának. Zsűri is működik, kiválasztja és meg is dicséri az igényes alkotásokat, és útját állja az ügyeskedő sorozatgyártó kisiparosnak, aki a mennyiségre hajt, a minőségről megfeledkezik.

A farsangi vásáron a szülők otthon sütött finom süteményekkel vásárolják meg a vásárfiákat, és ez a legkedvesebb esemény felnőttnek, gyereknek egyaránt. Az asztalaikon ízlésesen rendezik el az áruikat, cégtáblát készítenek rajzosat, hívogatót. Az asztalban belül a süteményre éhes nagy papírdoboz.  Az izgalmat leginkább az a várakozás  növeli, hogy kinek mennyire telik majd meg a  doboz belseje finomságokkal. Eljön az alkudozások ideje, amit a szülők játékosan, jó humorral, a gyerekek teljes komolysággal folytatnak.

 Tavasszal a Kiszézés is jó alkalom egy régi hagyomány szerint kimondunk mindent, amit  rosszul tettünk ez évben. Le is írjuk a hibáinkat, hogy aztán az  együtt megformált óriási kiszét körbeálljuk és  elégetjük őket, közben pedig még egyszer nagy hangon megismételjük és a levegőbe engedünk minden rosszat.

 Húsvétra számos technikával tojást festünk. Húsvét után „komatálat aranyozunk” és az eredeti céljára, a tartós barátság kötésére biztatjuk egymást szép mondókákkal, dalokkal.

 Időrendben a MEZEI FUTÁS  KÖVETKEZIK,  amelyet az ünnepeink között emlegetünk az ötödik kedves rendezvényünkként.” A  mozgás és testnevelés” című részben részletes  beszámolót talál róla az olvasó.

 A tanév vége felé járunk, amikor a PÜNKÖSDÖLÉS, a hatodik ünnepünk rendezéséhez érünk. Ez az egyetlen rítus, amelynél megosztjuk a  lányok és a fiúk tennivalóját. A pünkösdi királylány választás  hagyományos, régi, szép szövegű népjáték. A megtanulása is hozzá illő, az ötödikes és hatodikos lányok hagyományozzák, adják tovább a kisebbeknek. Ez is egy fontos része a nevelésünknek, pont abban az időben kapják a lánykák a feladatot, amikor nagyon szeretik a kisebbeket tanítani. 2004-ben a szentendrei falumúzeumban jártam kinn  június elején az éppen elsős osztályommal. A pünkösdölő népszokás olyan frissen élt bennük, hogy ott is kedvük kerekedett rá. Nagy számú nézősereg örült a tiszta szép hangon énekelt, jó mozgással kísért játéknak, kételkedtek abban, hogy elsősöket láttak.

 A 2010. június elején Hollandiában jutott alkalmunk az erdélyi  pünkösdölő bemutatására Velp nevű városkában. A Kincskereső Iskola Vivere nevű kamarakórusa kórusműveket adott elő Szilágyi Erzsébet karvezető betanításában. A koncert szünetében a lánykák színes szoknyácskákba, fehér blúzba átöltözve énekelték és táncolták el a holland zeneiskola tanulóinak és a szüleiknek. Nem is gondoltuk, hogy ilyen nagy hatást gyakorolnak az ottani közönségre, akik könnyes szemmel mondtak köszönetet a szép és kedves játékért.

 A pünkösdi ünnep másik fele a fiúké tehát. Az ő részükre sportnapot szervezünk, hogy az érdekes sportfeladatokban kipróbálhassák ügyességüket,

erejüket. A tét a pünkösdi király rang megszerzése, amelynek jelentősége tulajdonképpen az, hogy egy iskolai közösség előtt szereznek tiszteletet maguknak. Először a lányok pünkösdölő játékát nézik végig, akik aztán szívesen biztatják a fiúkat a vetélkedők idején, sőt a különböző sportfeladatok célpontjánál igazgatják az indulás és a célba érés körülményeit. A 2010-es sportvetélkedő érdekessége az volt, hogy két hatodikos fiú azonos pontszámmal nyerte meg a viadalt.  Osztálytársak voltak ők hat éven keresztül és minden adott alkalmat kihasználtak egymás szavak nélküli kihívására, legyőzésére. Olyan igazi, folyamatos és nagyon kitartó fiús küzdelem volt ez kettejük között, amelynek igen jól sikerült befejezése volt az, hogy mindkettő megkapta a pünkösdi király címet. Milyen jó, hogy ezt a megnyugvást vihetik magukkal az új iskolába, ahol a következő hat évet kezdik majd meg!

 Hatosztályos iskolánkban az évzáró is sajátosan alakult ki  az évek során.

A felnőttek a  tanévben történt eseményekről számolnak be. A mindenki által nagyon várt része pedig  az  útra kelő hatodik osztály visszatekintő műsora. Egy rövid dramatikus játékban  az elmúlt évek eseményeit fogják össze jó hangulatú, tréfás epizódokban. Természetesen itt sem maradhatnak el a több szólamú  énekek a kórus tagjaitól, és  a tantestülettől. Az évzáró   teljes közössége is részt kap ebben, mert a közös éneklés az ünnep indítója és befejezője.